Temetés ősszel

Kiss Balázs emlékére

 

Butatelefonomban őrzöm

számaid - mint egyre növő

számú halottaimét, immár a

tiéd is.

 

Kedvem lenne rádcsörögni,

hallgatni lassú hangod mély

rezdülését és persze meg-

beszélnénk valamit.

 

Favágást, elméleteket,

művészetet, nőket, képeket,

zenét, könyveket, gyerekeket,

a világot.

 

Gyönyörű ősz van, kiülnénk

a kertbe, a lombok közötti

pazarló aranylásba.

 

Koccintanánk egy pohár

borral és te szakértőn ele-

meznéd a tannin és sav

összetevőket.

 

Halálodról beszélgetnénk,

úgy mint volt, szelíden,

tudva a jövőt, ami végleg

eljött.

 

És ott, abban a képzelt

fényben, talán minden

egészen máshogy

végződne.

Funeral In Autumn

In memoriam Balazs Kiss

 

In my stupidphone I keep your

numbers – like those of the increasing

number of my dead, and now already

yours, too.

 

I feel like ringing you up

and listen to the deep vibrations

of your voice and sure, we’d

discuss something.

 

Woodcutting, theories,

art, women, pictures,

music, books, children,

the world.

 

This autumn is beautiful, we’d

sit under the leafy boughs in the

lavishing glitter of gold.

 

We’d clink our glasses of

wine and you’d analyze as an

expert the tannin and acid

components.

 

We’d talk about your death,

like we did, tenderly,

knowing the future that once and

for all is here.

 

And there in that imagined

light, maybe this all would

have a totally different

outcome.

 

Translated N. Ullrich Katalin